Legfrisebb hírünk:

2020 Vár a megye

2020-ban egyesületünk ismét részt vett a Vár a megye rendezvényen
Megnyitás

Nagymányok

Nagymányok
 
Fekvése
Nagymányok város a Mecsek hegység keleti kiágazásának északi oldalán – szép természeti környezetben – Tolna megye déli peremén a Bonyhádi kistérségben fekszik. Területe határának déli része hegyes-dombos, a többi irányban nagyrészt síkság. Határa keleten Kismányok, északon Aparhant és Izmény, nyugaton és délnyugaton Váralja, délen és délkeleten a Baranya megyéhez tartozó Mecseknádasd és Hidas községekkel érintkezik. A település lakóinak száma 2276. Nagymányok a fővárostól, Budapesttől 170, a megyeszékhelytől, Szekszárdtól 27 és Pécstől pedig 45 km-re van. Mindhárom város felől a 6-os számú főközlekedési útról közelíthető meg, a bonyhádi elágazástól a Dombóvár felé vezető 6534. sz. úton. A települést átszeli a MÁV 50-es számú Dombóvár–Bátaszék-vasútvonala. A megállóhely Váralja és Hidas-Bonyhád között található.
 
Története
Az első írásos emlék 1015-ből maradt fenn, amikor Damaslaus herceg Manek-et a pécsváradi kolostornak adományozza. A település neve a későbbiekben többször változott, Manky, Meneke, Manyk, Manyuk, Mányok és Nagymányok elnevezések váltak ismertté. A török pusztítás következtében elnéptelenedett községbe katolikus vallású németek kerültek betelepítésre, a ma itt élő lakosság 50%-a német nemzetiségű.
A város hármas településtagoltsága szintén a szénbányászathoz kötődik. A falusi rész az előzőekben leírtak alapján 1015-től ismert, ehhez szervesen csatlakozott a Csalapuszta 1299-től, mely két utcából állt. A Bányatelep 1891-től került be a község vérkeringésébe, melyet a bánya hozott létre és tett komfortossá. Az Újtelep szintén bányászlakásokból álló településrész, 1958-tól kezdődően épült. A szénbányászat kezdeti lépései 1803-tól voltak tapasztalhatók. 1873-ban került sor a vasút kiépítésére. A bányászat jelentősebb szerepet 1890-től kapott, amikor megépítették az első üzemi épületeket és munkáslakásokat. 1890-ben Troll Ferenc zárdát alapított, mely szintén lényeges momentum a település életében. A település bányász jellege megszűnt, de 2011 nyarán újjáéledt, ugyanis megkezdődött a 2-2,5 millió tonnára becsült szénvagyon külszíni kitermelése.
2009. július 1-jén lett az addigi nagyközségből város, amikor Sólyom László köztársasági elnök városi címet adományozott a településnek. A városi címmel Nagymányok főútja és központja is megújult.
 
Nevezetességei
Római katolikus templom – barokk stílusú – 1783; és a plébánia. A templom homlokzatán I. és II. világháborús emlékmű
Kálvária domb a város déli részén.
Egykori meddőhányó a Sturc.
Műemlék jellegű Nepomuki Szent János és a Szent Vendel szobrok
Négy kápolna.
Helytörténeti gyűjtemény (német nemzetiségi és paraszti hagyományok) (Előre egyeztetett időpontban megtekinthető. Tel.:0674/459-411),
Bányász Emlékszoba (Nyitvatartás: előre egyeztetett időpontban Tel.: 74/459-411, 74/458-622), valamint a Széchenyi Emlékszoba.
Evangélikus templom - 1994-ben épült - mellette Bányász emlékmű.
Új színfoltja a településnek a nemrég elkészült szabadidőközpont és a Magyarországi Új Apostoli Egyház épülete. Feledhetetlen élményt nyújthatnak a város északi és nyugati részén található hangulatos pincesorok.
 
Civil szervezetek, egyesületek
Nagymányoki Honismereti Egyesület
Glück Auf Hagyományőrző Egyesület
Nagymányoki Ifjúsági Fúvószenekar
VOX-HUMANA Magyar Ének Egyesület
Nagymányoki Sportegyesület
Nagymányoki Amatőr Kézművesek Alkotócsoportja
Nyugdíjasklub
Aerobic Klub
Siketek és nagyothallók klubja
Életmódklub
Irodalmi színpad
Diáksportkör
Focisuli
Nagymányoki Széchenyi Kör
Német Nemzetiségi Gyermekkórus
Németh-Gallusz Duó
Önkéntes Tűzoltó Egyesület
Polgárőrség Nagymányok
Nyugdíjas Bányász Szakszervezet
Nagymányoki Szőlő és Bortermelők Baráti Köre Egyesület
Völgység Turista Egysület
 
Rendezvények
Nagymányoki Újévi Koncert
Pünkösdi Rendezvények
Majális
Duna-menti Folklór Fesztivál
Augusztus 20.-ai ünnepség
Iparosok-Kereskedők Napja
Bányász-napi Búcsú
Mihály-napi Búcsú
Szilveszteri Bál
 
Híres emberek
Itt született Wusching Konrád Pál (1827–1900) elemi iskolai főtanító, karnagy, zeneszerző és publicista.